DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 8
Mixed-media on stitched, gessoed paper.
27″ x 22″ (68c x 56c)
2017
FIRE!
By Attila Jószef
Fire!
The mill’s on fire!
Don’t hurt me, it’s not my fault.
Oh God, maybe the fire’s in me!
I really thought I saw a fire,
maybe it was a dream, an omen.
That’s why I scream: Fire! Fire!
It’s a great, roaring, raging fire.
It’s gangly arms flailing toward the sky,
there’s this white glow inside
but it singes everything in sight.
Doesn’t anyone feel it? Only me?
Did all the Hungarians die already?
All the men and all the women?
But here they are walking around.
Are they flesh and blood? Or robots?
They go to movies, eat and drink.
They don’t give a dog’s dick what I think.
Can they even hear me? Or is it just me?
We have plenty of wheat, plenty of flour.
Will it be better once the angels come
and bake us sweet-bread from smoke?
Look! Fire!
You are walking into fire.
If you see me, it’s the vision of a lunatic.
He’s seen your death. You’d better believe it.
At night, in front of your eyes he’ll appear,
whisper the hot roar of silence in your ear.
Flames will spew from his raging mouth.
Your death?
Now that I don’t know much about.
I just plant myself in your ear,
trembling, roaring like a town crier:
Fire! Fire! Fire!
Early 1924
Translation by Peter Hargitai
Attila József Selected Poems
iUniverse, Inc. Lincoln, Nebraska. 2005
TŰZ VAN!
József Attila
Tűz van!
Ég a malom!
Ne bántsatok, én nem akarom,
Jaj, tán csak bennem ég az a malom?
Ne bántsatok, én nem akarom,
Csak néha hittem úgy, álmaimban.
Azért ordítok, hátha elhiszik,
Hogy tűz van, tűz van.
Nagykedvü, éhes nyujtózásokkal
Nyurga karokkal kalimpál az égnek,
Belül ég, de kívül éget,
Hát senki se érzi, csak én?
Vagy meghaltak már mindannyian?
Meghalt a magyar, a lyány, a legény?
Hiszen itt járnak körülöttem,
Húsból és vérből vannak,
Moziba mennek, esznek, isznak,
Hát én hiába bőgök nekik?
Vagy nem sírok én csak magamnak?
Elég a búzánk, elég a lisztünk,
Hát jobb lesz, hogyha majd a füstből
Az angyalok sütnek kalácsot?
Tűz van.
És ti a tüzes tűzben jártok.
Ha engem láttok, bolondot láttok,
Mert én tudom a ti haláltok,
Szemetek elé este állott,
Fületekre a csönd leszállott,
Nem érzitek a faló lángot,
Ó, én tudom a ti haláltok,
Mégis a fületekbe állok
S dühödten bőgve, konokul,
Reszketve félve csak kiáltok:
Tűz van! Tűz van! Tűz van!
1924 első fele
Diane Sophrin 